Az őszinteség fontossága

Cikk, a Nőklapja Psychologia Augusztusi számában talállható

Hosszú évek óta nem élek Magyarországon. Amikor látogatóba jövök megfigyeléseket teszek, nézem a változásokat, olvasom az ujságokat, hogy minél informáltabb legyek.

Örömmel olvastam Krafiáth Orsolya irását, a Nőklapja Pszichológiában, Szabó Győző és Csernus Imre kooperációjáról, ami most film ormában is a nagyközönség elé kerül, Győző 2o12-es könyve után.

A fenti sorok igazán megragadtak, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ez a társadalolom elkezdjen őszintén beszélni. Nem állitom, hogy más társadalmakban nem hazudnak magunkak és másoknak az emberek. De állitom, hogy a Magyar társadalomban az önámitás népbetegség.

Az a megfigyelésem, hogy szinte mindenki hazudik magának (és másoknak) az életének valamely aspektusában. Bár vannak úgynevezett ártatlan hazugságok, de az ember, aki ezeket hazudja tisztában kell legyen azzal, hogy hazudik. De ez a kultúra ámit! Azért ámit, mert nem mer őszinte lenni: vagy azért nem, mert túl fáj látni a valóságot, az ember tehetetlenségét, vagy azért, mert az önmagunkról fentartott kép megbukna az első igaz szónál.

Én ebben a hazugság szövevényben nőttem fel, a sűrűjében, amikor még az, aki igazat mondott az életével játszott. De azok az idők már elmúltak. Már nem kényszer a hazugság, hanem választás.

A legszomorúbb mégis az, hogy támadunk és gyűlölünk mindenkit, aki őszinteségre késztet bennünket. Ahogy azt Cernus is teszi. Tisztelem a bátorságáért.

Öszinteség nélkül, ahogy Csernus is mondja, az élet elszáll anélkül, hogy élnénk. Egész életünke a hazugságok és önámitásk oltárán áldozzuk fel. Önismeretet az ember csak az öszinteség mezsgyéJén tudja elérni, még akkor is, ha fáj! A fájdalom csak pillanatnyi, addig tart mig lehull az álca. A megkönnyebülés és felszabadulás boldogság fröccse mindenért kárpótol.

Ha további információkat szeretnél az általam tartott önismeret szerzést támogató művéseti programokról, itt (CLICK) találhatsz. A honlapom angol nyelvű, de szivesen adok magyarnyelvű információt. Az alábbi emailcimre irj. Köszönöm.

info@ildikokudlk.com

A rajzolás stresszkezelő és boldogság-érzet elősegitő hatása

A alábbi cikk részleteket a Nőklapjaa Pszichologia-ban találtam. A cikk irója stresszoldó légzés-tecnika oktató. Kipróbáltam, tényleg jó! )

Én azonban, művészeti önkifejezé stresszoldó és boldogság-érzet erősitő hatásáról szeretnék irni. De lássuk először, hogy Dr. Pavlovich mit ír.

Kisgyerek korom óta rajzolok es festegetek, de volt egy hozzú időszak az életemben, amikor egyáltalán nem rajzoltam. Ez volt eddigi életem legdepressziósabb és legstresszesebb időszaka.25 eves lehettem, amikor elkezdtem ismét visszatalálni a rajzolásoz.

Sokan, azért rajzolnak, hogy szép művészeti alkotásokat hozzanak létre. Gyakorolnak, órákat vesznek, és rakásra készitik a képeket. Ez szép dolog, azonban az önmagunk felé támasztott elvárások gyarkan több stresszt generálnak, mint amennyi örömöt lelünk a rajzolásban és festésben.

Amikor rajzolok én nem arra figyelek, hogy milyen szépre sikerül a rajzom, és vajon másnak tetszeni fog-e majd, hanem arrra, hogy a rajzolás közben ellazuljak, és egy gyermeki mentalitást felvéve, feltétel nélkül élvezzem, amit csinálok.

A készítés élvezete, a rajzolás monotonitása, a kellemes zene, a színek varázslata ellazít, kikapcsol, egy játékos világba repít. Szinte medítativ állapot ez, ahol nincsenek gondok, se szorongás, se szomorúság. Csak nyugalom és önfeled öröm van, mert az ember teljesen jelen van a művészet egész testet és lelket átjáró játékos folyamában.

Ha további információkat szeretnél az általam tartott rajz programokról, itt találhatsz (click) . A honlapom angol nyelvű, de szivesen adok magyarnyelvű információt. Az alábbi emailcimre irj. Köszönöm.

info@ildikokudlk.com