This is me!
Note to self …
It is so hard sometimes to live my authentic-self. I feel the pressure to appear all-together, to look like a ‘professional’, and to ooze wisdom. I cannot play the ‘look how successful I am’ game any more. That is not who I am.
I am goofy, and my goofiness sometimes makes what I do appear childish and valueless.
The way I do things now is admittedly different from where I started. I once wanted to prove myself worthy. I am not willing to hold lectures just to look clever and intelligent. Neither do I believe in the power of analysing any more. I’d rather be the court’s jester. I can live it with gusto and conviction! 🙂
Over the years, I have realised that the best way to journey within is through the wondrous eyes of a child. Therefore, my courses are full of drawing, colouring, playing, sharing and meditating. I believe that the easiest way to discover and recover our authentic-self is by switching off the ever questioning and judging ego-mind – I know a bit about that! – and simply allowing our Essence to appear from under the layers of deceit.
The mind is a very tricky machine! It can make you believe whatever it wants in a way that you would never notice it or question it. Until you start observing it.
In my experience, through meditative and playful exercises one can observe oneself as a ‘player’ and discover the ‘games one plays’. Every reaction tells a story if we are willing to look and listen.
The mind is incapable of ‘healing the wounds’ we have encountered over our lifetime (or beyond). No amount of positive affirmation will wipe off the pain of discouragements and loss. Only our own Love for ourselves can do that. The mind cannot Love. It forever lives in separation. By reconnecting with our Essence, our Love within, we can start becoming whole again and pursuing our Heart’s desires.
God’s Goofy Jester
Tones and I – Dance Monkey
***
Ez vagyok Én!
Emlékeztető önmagam számára …
Előfordul, hogy nehéz önmagamnak maradnom. Érzem a környezet nyomását, arra, hogy összeszedettebbnek és professzionálisabbnak tűnjek, valakinek, akiből árad a bölcsesség. De már nem tudom ezt a ‘nézd milyen sikeres vagyok’ játszmát játszani. Ez nem én vagyok!
Én bolondos vagyok, és lehet bolondosságom néha gyermetegnek és értéktelennek tűnővé teszi, azt, amit létrehozok.
Amit és ahogyan ma csinálok, az kétségkivül más, mint ahogyan anno kezdtem. Nem vagyok hajlandó ódákat zengeni vagy megpróbálni másoknak megmondani a tutit, csak azért, hogy intelligensebnek és professzionálisabbnak tűnjek. Ma már nem hiszek az analizálásban sem. Inkább vagyok az udvari bolond, amit odaadással és hitelesen tudok vállalni.
A szeméyiség fejlesztés arénájában töltött hosszú évek során arra jöttem rá, hogy a belső felfedezések legjobb módja számomra a kiváncsi gyermek szemén keresztül való utazás. Igy az általam tartott kurzusok tele vannak, rajzos, játszós, szinezős, megosztós és meditativ feladatokkal. Hiszem, hogy egyedi önmagunk felfedezésének legegyszerűbb módja az, ha kikapcsoljuk a ‘megállás-nélkül-megkérdőjelező-és-biráskodó’ ego-elmét – (tudok nem keveset erről a részünkről!) – és egyszerűen csak hagyjuk, hogy Esszenciánk előbukkanhasson az önámitás rétegei alól.
Az elme (ego) trükkös egy szerkezet! El tud veled hitetni bármit, amit akar, úgy, hogy azt észre sem veszed, mindaddig mig el nem kezded megfigyelni őt! Akkor megijed és futásra késztet! 🙂
Megfigyeléseim alapján, úgy érzem, hogy a játékos és meditativ gyakorlatok során lehetőséget kapunk arra, hogy megfigyelhessük a ‘player’t valamint a játszmákat, amelyeket játszunk. Minden egy-egy helyzetre adott reakciónk egy történetet rejt magában, amit megérthetünk, ha hajlandóak vagyunk elolvasni azt.
Az elme képtelen az élet által ránk mért sérülések meggyógyitására. Nincs az a mennyiségű pozitiv megerősitő mondat, amely eltörölhetné az elkeseredettség és veszteségek fájdalmát. Csak az önmagunk iránt érzett szeretet képes erre. Az elme nem képes szeretni. Állandó elkülönültségben és magányban él. Amikor képessé válunk arra, hogy kapcsolatba kerüljünk Esszenciánkkal és a bennünk élő Szeretettel, elkezdünk egységbe kerülni önmagunkkal – ahelyett, hogy másokkal való egységre törekednénk – és végre elkezdhetjük felfedezni és megélni szivünk titkos vágyait.
Piramis – Révész Sándor – Őszintén akarok élni!
***
This is who I am – The Greatest Showman
