A alábbi cikk részleteket a Nőklapjaa Pszichologia-ban találtam. A cikk irója stresszoldó légzés-tecnika oktató. Kipróbáltam, tényleg jó! )
Én azonban, művészeti önkifejezé stresszoldó és boldogság-érzet erősitő hatásáról szeretnék irni. De lássuk először, hogy Dr. Pavlovich mit ír.
Kisgyerek korom óta rajzolok es festegetek, de volt egy hozzú időszak az életemben, amikor egyáltalán nem rajzoltam. Ez volt eddigi életem legdepressziósabb és legstresszesebb időszaka.25 eves lehettem, amikor elkezdtem ismét visszatalálni a rajzolásoz.
Sokan, azért rajzolnak, hogy szép művészeti alkotásokat hozzanak létre. Gyakorolnak, órákat vesznek, és rakásra készitik a képeket. Ez szép dolog, azonban az önmagunk felé támasztott elvárások gyarkan több stresszt generálnak, mint amennyi örömöt lelünk a rajzolásban és festésben.
Amikor rajzolok én nem arra figyelek, hogy milyen szépre sikerül a rajzom, és vajon másnak tetszeni fog-e majd, hanem arrra, hogy a rajzolás közben ellazuljak, és egy gyermeki mentalitást felvéve, feltétel nélkül élvezzem, amit csinálok.
A készítés élvezete, a rajzolás monotonitása, a kellemes zene, a színek varázslata ellazít, kikapcsol, egy játékos világba repít. Szinte medítativ állapot ez, ahol nincsenek gondok, se szorongás, se szomorúság. Csak nyugalom és önfeled öröm van, mert az ember teljesen jelen van a művészet egész testet és lelket átjáró játékos folyamában.
Ha további információkat szeretnél az általam tartott rajz programokról, itt találhatsz (click) . A honlapom angol nyelvű, de szivesen adok magyarnyelvű információt. Az alábbi emailcimre irj. Köszönöm.
