Ki, mit és miért választ?

Tudom nehéz elhinni, de a választásaink, a kutatások alapján, 80–95%-ban érzelmi illetve tudattalan alapúak. Aszerint döntünk, hogy mit érzünk (szimpátia, bizalom, félelem stb.), majd megmagyarázzuk logikával. Összefoglalva, az emberek többsége először érez, aztán gondolkodik. 

Az alacsony tudatossági szintünkből kifolyólag nem látjuk a döntéseink mögött meghúzódó érzelmi szálakat és a ‘feldolgozatlan múltat’. 

Minden választunk, akár a ‘tömeggel’ tartunk, akár a ‘kisebbséggel’ rámutat saját benső világunkra. Egy olyan volumenű választás, ami egy egész ország jövőjét határozza meg, mutatja meg igazán, hogy mi mozgat bennünket belül egyéni szinten. 

Ha rá mernénk tekinteni – egyéni szinten – arra, hogy valójában miért döntöttünk úgy ahogyan, rálátást nyerhetnénk mélyebb tartalmainkra. Ez azért lenne fontos, hogy el tudjuk kerülni az a hibát, hogy a választott pártunkra ráhelyezünk olyan elvárásokat, amelyek az érzelmi döntésünk mögött húzódik meg. 

A lelki pásztori munkából kifolyólag több emberrel is beszélgettem a választások idején és azt követően. 

Például beszélgettem egy hölggyel, aki a ‘Mi Hazánk’ nevű párta szavazott, bevallása szerint ezért, mert nem tetszett neki Magyar Péter stílusa valamint azt hallotta a TV-ben, hogy Magyar Péter verte egy időben a feleségét. Az állította, hogy Hitler jutott eszébe róla. Ez a hölgy a hetvenes évei végén jár. 

Abból, amit elmondott, az látható, hogy egyrészt döntését a múltja, a szocialista diktatúra alatt elszenvedett élményei határozták meg. Másrészt egy olyan érzelmi elem, amelyet csak az lát, aki ismeri a családi környezetét. A hölgy fia, a ‘Mi Hazánk’ nevű párta szavazott, és mivel ez a hölgy nagyban függ a fia óindulatától, lojalitásából kifolyólag ő maga is erre a pártra szavazott.

Egy másik hölgy, úgy érezte, hogy a Tisza párt, mint valami Marionette bábos rángatja a Magyar népet egy marketing és média kampány zsinórjain. A beszélgetésünkből kiderült, hogy az édesanyja a ‘helikopter szülőkhöz’ hasonlóan kontrolálta az életét és mindig mindenbe beleszólt. Valamint a férje pár éve elvált tőle, aminek eredményeként az élete teljesen megváltozott. Többségében eltartott feleségből dolgozó és kereső nővé kellett válnia. Ennek a hölgynek a szavazatát a ‘Mi Hazánk’ pártra, nagy valószínűséggel ez a két meghatározó múltbéli esemény irányította.

A ‘Mi Hazánk’ párt kommunikációjából az derült ki, hogy a sértetteket és az elesetteket akarja védelmezni. Olyan kommunikációval mint ‘külső befolyás elutasítása’,’mi vs ők keretezés’, ‘hagyományos értékek és rendszerkritika hangsúlyozása egy erősen érzelmi kommunikációval’ többségben olyan embereket vonz, akik úgy érzik, hogy az élet elbánt velük, sorsuk felett nincsen kontroljuk és a párt, mint egy jó harcvezér megvívja ütközeteiket helyettük.

A Fidesz párt a ‘stabilitást és védelmet’ hangsúlyozza kommunikációjában, amellyel természetesen olyanokat vonz, akik félnek valamitől. A félelem nagyon erős mozgató erő, de nem mindegy, hogy mitől félünk. A szabadság elvesztésének félelme egészen más, mint a védtelenségtől való félelem. Védtelenséget leginkább olyan emberek éreznek, akik úgy érzik, hogy nem rendelkeznek azokkal erőforrásokkal, amellyel meg tudják védeni önmagukat és családjukat. Valamint a védtelenség érzése gyakran olyan embereknél jellemző, akiket tehetetlenségre nevelt (egy rendszer és/vagy a család) illetve akikkel elhitette, hogy létezik egy olyan félelmetes veszély, amely ellen nem tudják felvenni a harcot. Valamint a ‘mi és ők’ kommunikációja egy olyan mentális állapotot hoz létre, amelyben mindig van ellenég, aki ellen védekezni kell. Ezeknek az embereknek a gondolkodása és érzelem világa az állandó veszélyeztetettségre van kihegyezve.

Azt figyeltem meg, hogy azon emberek többsége, akik a Tisza pártra szavaztak többségében a ‘szabadságra’ és az ‘Európai Unióban való megmaradásra’ szavaztak. A szabadság igénye mindig egy benső béklyóból való megszabadulásra utal. Fontos lenne megnézni, hogy hol érezzük magunkat ‘börtönben’. Az a megfigyelésem, hogy sok Magyar embernek van gondja az önkifejezéssel. Ennek gyökerét az erős önkritikában látmom, amely gyakran neveltetésünk során alakul ki. 

Azok akik azt vallják, hogy a ‘változásra’ szavaztak, azoknak talán érdemes megnézniük, hogy mik azok a – gyakran tudattalan – berögződések, nem működő gondolati és viselkedési minták,  amelyekből kilépni és változni szeretnének.

Ezeket az összefüggéseket nehéz látni, de fontos lenne. Minél tudatosabbak vagyunk, annál tudatosabban tudunk dönteni sorsunkról és boldogságunkról.

U.i.: Ebben a postban a megfigyeléseimet írtam le és ezek természetüknél fogva a sajátosat valamint tartalmazzák saját tudatalattim müködésének tartalmait. Sokkal jobb, ha mindenki önmaga fedezi fel, hogy érzelmi döntései honnan erednek. Fontos, hogy mi magunk ‘analizáljuk’ önmagunkat, de ez csak úgy lehetséges, ha emeljük tudatossági szintünket és hajlandóvá vállunk arra, hogy őszinték legyünk önmagunkkal. 

 

 

 

 

 

 

 

 

A választások margójára

Szerintem, a demokrácia hiánya nem amiatt van ma Magyarországon, mert az emberek nem vágynak rá, hanem amiatt, mert nem tudják pontosan mi az.
(A demokrácia működését a jogrendszer biztosítja. A jogrendszer alapja a demokráciában leginkább a jogállamiság elvében, az emberi jogok tiszteletben tartásában és a képviseleti rendszerben nyilvánul meg.)

Bizonyosan sokan vannak, akik olvastak róla, sőt olyanok is, akik ellátogattak már olyan országokba, ahol a demokrácia egy működő forma. De kevesen vannak olyanok, főleg a választók között, aki valaha hosszasabban élt volna egy demokratikus országban. Olyan generációk szavaznak többségében Magyarországon, akik nem ismernek mást, mint a totalitarizmust. Ráadásul, megfigyeléseim szerint, még mindig kevesen beszélnek idegen nyelveket ahhoz, hogy más hírforrásokból is információt tudjanak nyerni a jobb rálátás érekében.
(A totalitarizmus egy olyan szélsőséges, diktatórikus politikai rendszer, amely az államhatalom korlátlan kiterjesztésére törekszik, az élet minden területét – a gazdaságot, a kultúrát és a magánéletet is – ellenőrzése alá vonva. A rendszer jellemzője az egypártrendszer, az erőszakos állami terror, az ideológiai fanatizmus és az egyéni szabadságjogok teljes elnyomása.)

Nincsen tökéletes és mindenki számára kielégítő megoldás, mert mindenki másban látja a problémák gyökerét. Valószínűleg én is.

És bár azt gondolom, hogy sok-sok évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy a demokrácia iránti igényünk annyira meg tudjunk erősödni, hogy formát is tudjon ölteni, mégis bízom abban, hogy vágyunk kiemelkedni a ’szomorú és megváltoztathatatlan Magyar sors’ tragédiájából. Jó lenne több együttérzőbb és mosolygós embert látni itt.
(Csak a gondolataimat akartam megosztani, nem vitát indítani. Köszönöm. )

Kép forrás – siena-nisavic-unsplash