Nem emlékszem, hogy hogyan szereztem tudomast a könyvről, de amint megjelent, megvettem es elolvastam. Többször is. Végtelenül inspirálónak találtam és ugyanakkor könnyeket fakasztóan mulatságosnak is Zemplényi Zoli történetét. Valahogy az egész életem más fénybe került általa. Hirtelen megértettem, hogy csak egy nyavajgó tini vagyok, akinek az élete unalmas és kényelmes. Életem kihívásai eltörpültek, és minden hisztim ellenére megértettem, hogy azon kivűl, hogy három tanár pikkel rám és anyám nem érti, hogy szerelmes vagyok, az életem kényelmes és tartalmatlan. Míg én azon tűnődik, hogy mit vegyek fel, mások az életükért küzdenek, vagy azért, hogy újra tólószék nélkül közlekedhessenek. A történet megértette velem, hogy az élet valahol, nagyon máshol van. Persze, akkor még csak éreztem, nem értettem mi történik. Ma azt gondolom, hogy Hoppárézimi története hozzá járult ahhoz, hogy élményekkel és kihivásokkal teli életet válasszak. Zemplényi kitartása, akarat ereje és humora biztositott arról, hogy nem csak túlélhetőek az élet adta pofonok, de mulatságosak is!
